Picture6.png

Picture6A túl sok gondolkodás megöli a tettet. Ennél közhelyesebb felütéssel talán még maga Közhely Nóra sem élhetett volna, de valahogy mégis annyira kifejező ez a mondat. Veletek is sokszor előfordult már, hogy annyit gondolkoztatok egy-egy döntéshelyzetben, hogy mire megszületett a döntés már a lehetőség is elúszott? Néha én is ebbe a zsákutcába futottam bele, aztán elkezdtem tudatosan, az intuícióimat megfigyelve gyors döntéseket kieszközölni. Elkezdtem figyelni a belső hangokra, az első megérzéseimre, a testi reakcióimra. A tudatalattimra. Így választottam a lehető legmegfelelőbb tételt az érettségin, és így ugrottam le egy több méter magas sziklaperemről a félelmetesen távolinak tűnő tengerbe. Az idők során elsajátítottam a gyors döntéshozatal képességét, ami kifejezetten hasznos képességnek bizonyult kiélezett szituációkban. Ugyan mára már képes vagyok hihetetlen sebességgel dönteni dolgokról, sajnos még mindig többször mondok nem-et, mint igent. Pedig a mindennapok az igen-ektől válnak igazán kalandossá, igazán feledhetetlenné. Sokszor úgy tűnik, mintha a magyar emberbe több ,,nem" gént kódoltak volna, mint ,,igen"-t, de ezen szerintem lehet változtatni. Tudatos igenléssel.

Hogy fejlesszem az igent mondó képességem, egyhetes kihívás elé állítom magam: egy héten keresztül mindenre - reális határok között - igent fogok mondani. Természetesen nem árulom el senkinek, mikor érkezik el ez a hét, nem szeretném ha kihasználnának az emberek ez idő alatt. :) Remélem rengeteg izgalmas kalandnak nézek elébe, természetesen mindent dokumentálni fogok napról napra. Olvastam nemrég egy srácról, aki megcsinálta az egy hetes mondj igent kihívást, és a végére egy kórházban kötött ki szegény. #fingerscrossed, hogy én ne jussak ilyen sorsa. ;)

Mikor kezdődik a kihívás? Nos, azt hiszem ebben az esetben is az intuícióimra hallgatok...