EgyébchloeComment

SZÁMVETÉS 2016

EgyébchloeComment
SZÁMVETÉS 2016
cover
2

Tudjátok mennyire imádok összegezni, és már-már hagyománynak számít a blogon az év végi számvetés. 2016 elején azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy az év végére ennyire megfordul körülöttem a világ. Életem minden apró kis szegletében csodálatos változások álltak be. Általában nem szeretek elhamarkodott kijelentéseket tenni, de szent meggyőződésem, hogy 2016 az én évem volt. A szerelem éve. A csodák éve. Az utazások éve. A bátorság éve. A nagy változások éve. Imádtam minden egyes pillanatát, és most azt kívánom, bárcsak örökké 2016-ot írhatnánk. Nem is tudom hol kezdjem...Ó dehogyisnem tudom: Vele. Tomiról eddig nem nagyon meséltem Nektek. Talán egy divatblogon nincs is helye a magánéletnek, én mégis azt gondolom, ez is én vagyok, és a háttérfolyamatok is formálják mindazt, amit itt láthattok. Azt szokták mondani, ha egy ajtó bezárul előttünk, sok más értékesebb kinyílik. Sokan tudjátok, hogy egy fontos korszakom zárult le tavaly télen. De tudjátok nem bántam, mert a szívem mélyén már éreztem, hogy valami igazán fantasztikus közeledik felém. A lelkem hónapokat készült a fogadására, Ő pedig márciusban meg is érkezett hozzám. Akkor és ott úgy éreztem megpecsételődött a sorsom. Nem volt megállás, és most sincs. Nincs annál csodálatosabb dolog, mint amikor minden porcikádban azt érzed, hogy megtaláltad a másik feled. Ő volt számomra az év legnagyobb ajándéka, és remélem ez az ajándék most már örökké kézenfogva kísér az utamon. És ez még csak a kezdet volt...

3

...ugyanis szintén márciusban különköltöztem a szüleimtől. Nem terveztem, egyszerűen csak megragadtam egy lehetőséget. Az történt ugyanis, hogy a legjobb barátnőm - Judit - megtudta, hogy a házban ahol lakik kiadóvá vált az egyik lakás. Pontosan egy emelettel a legjobb barátnőm felett. Tisztán emlékszem, ahogyan februárban még a Kekszben álmodoztunk Juditommal arról, hogy milyen szuper lenne, ha szomszédok lennénk, és hogy mennyire paradicsomi állapot az, ha az ember közel élhet a legjobb barátjához. Számomra ez is megadatott idén, és az év során az egyik legfontosabb projektem volt a lakás csinosítása, saját stílusomra szabása. Hiszen több ez egy szimpla lakásnál. Munkahely, élettér, inspiráció, intimitás, óvóhely. Persze megküzdöttem a különköltözés tipikus problémáival, és az első időszakban szinte óránként hívogattam édeasanyámat, olyan abszurd kérdésekkel, hogy például hogyan kell krumplit főzni...:D Szerencsére azóta már belejöttem a háziasszony szerepbe, így jelenleg egyszemélyben vezetem a háztartást és a blogomat. Csak hogy lássátok, ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy van úgy, hogy az egyik kezemmel éppen bejegyzést írok, a másikban pedig egy serpenyővel egyensúlyozok. Persze nem voltam ám mindig otthon az évben...

1

...hanem rengeteget utaztam is! Egészen pontosan nyolc külföldi, és nagyjából tizenöt belföldi utazásban volt részem idén. Azt hiszem ebből a szempontból (is) ez volt a legtermékenyebb évem eddigi életem során. Borzasztóan hálás vagyok a sorsnak azért, hogy idén ennyi helyre juthattam el részben a blogom, részben pedig a saját kalandvágyam miatt. Az évet apukámmal Olaszországban indítottam, utána jött Párizs Kittikével (kattints ide a beszámolóhoz), utána Verona a Calzedonia Fashion Show miatt  (kattints ide a beszámolóhoz), utána Toszkána Tomival (kattints ide a beszámolóhoz), utána Horvátország a szüleimmel, utána megint egy Horvátország Tomival, utána London az F&F-fel (kattints ide a beszámolóhoz), végül pedig Prága a MAC-cel (kattints ide a beszámolóhoz). Kiszámolni sem merem hány kilométert utaztam 2016-ban, de szerintem egészen elképesztő eredményt kapnék. Rengeteg hely van még a bakancslistámon, úgyhogy nagyon remélem, hogy ebben az évben nem csak hozni, de meg is tudom majd duplázni az idei megtett kilométerek számát. De a legjelentősebb változás még csak ezután jött...

4

Bizonyára sokatok tudja, hogy az elmúlt két és fél évben a Microsoftnál dolgoztam közösségi média menedzserként. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Microsoft social felületeit kezeltem és gyártottam a tartalmat rá. A blogom azonban napról napra több feladatot tartogatott nekem, és egyre jobban azt éreztem, hogy felőröl ez a kettős élet - hiszen szívem szerint a blogomra fordítottam volna a legtöbb energiát, de ezt mégse tehettem, hiszen a felelős voltam azért a pozícióért, amit a Microsoftban betöltöttem. Már egy ideje éreztem magamban, hogy lassan eljön a változás ideje, ki kell repülnöm a fészeből, és meg kell tanulnom fenntartani magamat szimplán a blogolásból. Nyár közepén komolyabb változások történtek a cég életében, amely egy hatalmasat lendített azon, hogy komoly elhatározásra jussak: mostantól minden figyelmemet a Chloe From The Woods-ra kell szentelnem, és legalább tízszer ilyen energiával kell csinálnom. Feladni a biztosat a bizonytalanért. Mindent feltenni egy lapra. Az álmaimért.

Most december vége van, tehát kijelenthetem, hogy fél éve főállású blogger vagyok. És basszus, működik! Sose gondoltam volna, hogy egyszer abból tudok majd megélni, amely tulajdonképpen a legszeretettebb hobbim. Tudjátok minden reggel két gondolattal ébredek fel: az egyikben hálát adok az égieknek azért, hogy a hivatásom a hobbim. A másikban pedig arra gondolok, hogy milyen lépést kell ma megtennem azért, hogy ma is fejlődhessen ez az egész. Hatalmasat változott az életem, mióta főállásban művelem a blogolást. Lássuk csak... a munkaidőm egy normál álláshoz képest a kétszeresére növekedett. Van, hogy egy nap 10-12 órákat dolgozok, és a magánéletem teljesen összemosódott a munkával. A time-menedzsmentem most már nagyjából kezd beállni, de borzasztóan nehéz feladat volt az otthoni munkavégési rutin kialakítása. Meg kellett tanulnom azt, hogy ne aludjam át a délelőttöt, és ne csússzak bele az éjszakába a projektekkel. Hogy mikor mondjak nemet egy-egy felkérésre, és hogyan kezeljem a saját pénzügyeimet. Szívesen írok erről részletesebben a későbbiekben, azonban most a számvetésé a főszerep.

Egy szó mint száz, hihetetlenül boldog vagyok, hogy ennyire sikeres évet tudhatok magam mögött, és eltökélten hiszek abban, hogy mindez a pozitív gondolkodásom hatására alakulhatott így. Köszönöm hogy velem voltatok idén is, rengeteg tervem van a jövőt illetően, és remélem, hogy 2017-ben még színvonalasabb és érdekesebb témákat hozhatok el nektek.

Puszi,

Chloe