16980016027_9c8483ee73_o.jpg
drfr4r5rfrftgft
 
Kicsit elgondolkodtatóbb, lelkizősebb cikket írtam nektek mára...
 

Történt egy szép nyári reggelen, hogy felébredtem, és valahol a reggeli tisztálkodás és teázás között kristálytisztán megfogalmazódott bennem egy súlyos gondoltat, ami azóta sem hagy nyugodni: nem vagyok szabad ember. A fogyasztói társadalom, a munkáltatóim és a felnőttkorral együtt járó egyre csak súlyosbodó elvárások kötélen rángatott bábja vagyok. Utoljára talán még a bölcsőde előtt voltam teljesen szabad ember, és gyakorlatilag azóta folyamatosan alá vagyok vetve a folyamatosan változó szabályoknak, kötelezettségeknek. Egy dolog azonban a bölcsőde óta örök: a teljes szabadság érzését már réges-rég elfelejtettem. Vagy talán soha nem éltem meg igazán. Számomra a teljes szabadság azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban amikor a kedvem úgy tartja, összepakolhatom a hátizsákom, és előre el nem tervezett útvonalon, és előre el nem tervezett időre útra kelhetek. Mindegy hová, a teljes szabadság megélésében teljesen mindegy a helyszín és az idő. Csak a kötelezettségmentes élet eksztatikus állapota számít. Hogy a magad ura lehetsz, és senki nem mondja meg neked mit tegyél és mit ne. Egyedül egy szabályt kell betartanod: a természet szabályait. És ez az egyetlen szabály a világon, amely mellett megélhető a totális szabadság.

14397968584_55dd05aab0_k

Régi álmaim közé tartozik az El Camino zarándokút bejárása, és a norvég fjordok felfedezése. Talán ott is maradnék egy ideig, hogy próbára tegyem a saját határaimat, és hogy megtapasztaljam milyen az az élet, amelyben nem kell minden percben megfelelned a környezeted és a társadalom nyomasztó elvárásainak.

Talán teljesen bolond vagyok, de a szívem mélyén annyira vágyok arra, hogy ha csak egy kis időre is, de egyszer az életben megélhessem azt eget rengető érzést, amelyet csak a szabadság tud nyújtani...és szentül hiszem, hogy egyszer megélhetem. Majd ha igazán készen leszek rá. És addig is...teszem amit tennem kell.