EgyébchloeComment

EgyébchloeComment
fot-C3-B3-12.jpg

VINTAGE // BUDAPEST

Miközben sétáltam reggel az irodába a kis kávémmal, sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnám megfogalmazni azt a kettősséget, amit sokszor érzek a hazai vintage shop-okkal kapcsolatban. Az elmúlt pár napban rengeteget jártam ezekben a kis kincsesláda boltocskákban, hogy megtaláljam azokat a különleges, ám mégis alapdarabokat, amelyekkel reprezentálni tudnám a blogom hangulatát.

Vintage orgiákra vágyakozva bejártam a három legismertebb és legikonikusabb hazai vintage ruhaboltot, a Látomást, a Szputnyikot, ill. a Retrockot. Csalódottságomra sajnos mindegyik alkalommal üres kézzel távoztam, pedig én az a fajta ember vagyok, aki hajlamos túlzásokba esni, és egy-egy alkalommal tömérdek mennyiségű ruhát venni, amelyek az esetek nagy részében a gardróbom eldugott kis sarkában végzik. 
Sosem voltam az az ember, aki az egyszerű megoldásokat választja. Sosem voltam annak a híve, hogy besétáljak az éppen fancy fast fashion üzletbe, és leemeljem az aktuális divatnak megfelelő kulcsdarabot a polcokról. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem szoktam ezeken a helyeken vásárolni, hanem inkább úgy mondanám, hogy tudatosan, a saját ízlésemnek megfelelően szelektálok, és ha tehetem, inkább igyekszem kerülni a mainstream megoldásokat. Miért? Mert izgalmasabbra, egyedibbre vágyom. Tehát inkább az alternatív beszerzőhelyeket preferálom. Arról, hogy pontosan hol szoktam vásárolni, majd később írok nektek, ugyanis van egy nagyon tuti listám, amit majd mindenképpen meg szeretnék osztani veletek.
De vissza az eredeti témához, azaz, hogy miért is érzek egyfajta ,,foghíjasságot" a hazai vintage boltokkal kapcsolatban? Igazi vintage origákban lehet része azoknak, akik betérnek ezekbe az üzletekbe, de sokszor érzek egyfajta megfoghatatlanságot a kiállított, eladásra kínált darabokkal kapcsolatban. Ott kezdődik, hogy a legjobb ruhák mindig a kirakatban vannak, és persze azokat nem nagyon szeretné senki se átrendezni. Természetes. Általában az üzletek belső kialakítása, berendezése is nagyon rendben van, szívesen időz ott az ember, már csak azért is, mert a háttérzene is tökéletesen illeszkedik ezekhez a vintage darabokhoz (sőt, nekem borzasztóan szimpatikus volt a Retrocknak az a kezdeményezése, hogy a vásárlók válasszák ki a Retrockhoz illő számokat).
 Ránézésre is nagyon izgalmasnak tűnnek az általában secondhand ruhák, mindig tökéletes válogatásokat visznek be a boltokba. A gond ott kezdődik, amikor már próbálásra kerül a sor: túl nagy, túl kicsi, túl furi, túl átlátszó, túl nagy a válltömés, és még sorolhatnám a számtalan problémát.

Aztán amikor ránézel az árcímkére, és jön a sokkhatás: vajon mi kerül 5-7000 ft-ba egy sima second hand pamut szoknyán? Nos, a ,,fine selection" kerül ennyibe. Az a munka kerül ennyibe, amiért utánajárnak, válogatnak, és egy olyan, egymáshoz illeszkedő kínálatot állítanak össze, amely vásárlásra csábít, még akkor is, ha mondjuk 5 számmal nagyobb rád a ruha.

Én amondó vagyok, hogy ezt a ,,fine selection"-t bárki meg tudja oldani magának egy kis utánajárással, időráfordítással. Ne elégedjetek meg azzal amit kaptok, járjátok a saját utatokat, mert az egészen biztosan sokkal egyedibb és élettel telibb lesz. Hiszen te jártál utána, te fedezted fel, te illeszted be az outfitjeid közé.

És megint csak szabadkoznom kell, nem a vintage shop-ok ellen kampányolok, jómagam is eljárok néha felderítő túrákra ezekbe a boltokba, és néha tökjó áron klassz dolgokat fogok ki. Illetve, még egy nagyon pozitív tényező, hogy rengeteg hazai designer termék is megtalálható ezekben a boltokban.

Én azt gondolom, hogy nem kell bepánikolni, ha éppen semmi sem jó rád, vagy sokallod az árakat, de mégis vintage cuccokra vágysz. Tekints úgy ezekre a darabokra, mint inspirációs forrásokra, és keressetek hasonlókat eldugottabb secondhand shopokban. Lista hamarosan!