carmen2__1415301644_13808.jpg
La belle dame sans merci
Az első opera élményét az első szerelemhez tudnám hasonlítani: olyan érzelmi húrokat képes 
megpengetni az emberben, amiről nem is gondolnánk, hogy egyáltalán létezik. Magával ragad, és
 alapjaiban rengeti meg az eddigi szépségről és művészetről kialakult világnézetet. Pár napja én is
 túlestem a tűzkeresztségen, méghozzá a világ egyik leghíresebb operájával volt dolgom: a 
Carmennel. Azelőtt inkább a musicaleket részesítettem előnyben, ezért az első tizenöt percben 
teljesen zavarban voltam, irultam-pirultam, egész egyszerűen nem tudtam hová tenni, hogy a 
szereplők vibrátóval mondják el érzelmeiket. Aztán egyszer csak elkezdett vinni magával a darab, és 
többé nem tudtam neki ellenállni: rázott a hideg, és legbelül könnyeztem mint Julia Roberts a 
Micsoda Nő című filmjében. Elképesztő volt ilyen közelségből ilyen hatalmas énekléseket hallgatni.
 Hamar kiderült, hogy nem csak én voltam meghatódva az előadástól: volt olyan szóló jelenet, ahol a
 közönség sem bírta visszafogni magát, és néhány vállalkozó szellemű férfiú egy ,,brává" bekiáltással 
adott hangot a lelkesedésének. Ilyet én eddig csak filmekben láttam.
Azt gondolom, hogy Bizet Carmenje nagyszerű választás lehet mindenkinek, aki adna egy esélyt az 
operának: garantálhatom, nem fogja megbánni. Ajánlom mindenkinek, aki érzékeny, szereti a 
szépséget és a művészetet, és szívesen elfeledné a világot egy kis időre. Ha tehetitek, gyorsan 
csapjatok le a jegyekre, mert már csak novemberben látható az előadás.
Tanács: egy opera mindig egy fokkal elegánsabb esemény mint egy színházi előadás, így tökéletes 
alkalom lehet a kis fekete ruhád bevetésére, egy csinos clutch társaságában.