20150307_114110000_iOS.jpg

hbd-a-dorok1

Tudtátok, hogy nemrég ünnepeltem a blogom első születésnapját? Vagyis csak szerettem volna ünnepelni, ugyanis még talán soha nem voltam annyira elfoglalt, mint az utóbbi pár hétben. A rengeteg kollaborációs felkérés, az események tömkelege, és az első saját táskakollekciónk bemutatója gyakorlatilag 0-24 órás elfoglaltságot jelentett az elmúlt időszakban.  Annyi dologra kellett fókuszálnom, hogy egyszerűen nem volt időm arra, hogy megálljak egy percre, és értékeljem az elmúlt egy évet. Pedig ez fontos lenne. Hiszen hogyan is lehetne tovább építkezni, fejlődni, ha az ember nem szedi össze a legfontosabb tanulságokat?

Ezért most úgy döntöttem, hogy ezen a csodálatos ragyogó szombati napon megajándékozom magam egy hatalmas csokor tulipánnal, a legújabb Kinfolkkal, egy pár íncsiklandozó macaronnal, és magamra és a gondolataimra szánom ezt a délelőttöt. Egy év kemény munkáját azért meg kell valahogy ünnepelni, nemdebár? ;)

A következő sorokban összeszedtem azt a 10 dolgot, amelyet az elmúlt egy évben tanultam meg a blogolás során. Remélem sok ifjú bloggerinának hasznos lesz.

Processed with VSCOcam with s2 preset

1. Kitartás

A legfontosabb dolog, amit az elmúlt évben tanultam, az a kitartás. A blogolás előtt soha semmi mellett nem tudtam igazán kitartani, mindenbe belekóstoltam egy kicsit, majd továbbálltam. Ha az ember elkezd felépíteni egy közösséget, akkor egyszerűen tűzön-vízen keresztül ki kell tartania mellette. De ha ez egy igaz szerelem, akkor a világon ez lesz a legédesebb kitartás. Még a legfáradtabb, legkimerültebb pillanataimban is boldogan ülök le a laptop elé, az alkotás folyamata egy másik, boldog világba repít. 
 

2.  Alázat

Ha lenne egy varázspálcám, minden divatvilágban tevékenykedő embernek varázsolnék egy kis alázatot a személyiség-batyujába. Sajnos nagyon sok negatív tapasztalatot szereztem olyan bloggerinák által, akikben egy csepp alázat sincsen. Akik egész egyszerűen a társadalom felett álló embereknek érzik magukat, azért mert x számmal több követőjük van. Akik átgázolnak mindenkin és mindenen, csak hogy magasabbra jussanak. Véleményem szerint semmit nem lehet alázat nélkül csinálni, és ha ez a tulajdonság nincs meg az emberben, akkor az hosszútávon előbb-utóbb megbosszulja önmagát.
 

Processed with VSCOcam with s2 preset

3. Minőség

Mindig is egy végletekig maximalista ember voltam magammal, és a kezemből kiadott munkákkal szemben. Ha az ember nem törekszik a lehető legmagasabb minőségre, akkor ezáltal saját magát pozicionálja alul. Ha csinálsz valamit, ne csak jól csináld, de az általad elérhető legmagasabb minőséggel csináld - az egyik legfontosabb elvem a blogolással kapcsolatban.
 

4. A más, az jó

A gomba mód szaporodó bloggervilágban ma már csak az lehet igazán sikeres, aki valamivel kilóg a tömegből. Érdemes leülni és elgondolkozni, hogy az ember miben sikeres, milyen egyedi és értékes tulajdonságai vannak, és azokat kommunikálnia a külvilág felé. Az emberek már kiskoromtól kezdve mindig is egy picit furának, kívülállónak, álmodozónak tartottak. Régen ez sok fájdalmat okozott, rossz volt, hogy nem vagyok olyan mint a többi lány, és egyéni látásmóddal észlelem a világot. Huszonéves koraimra rájöttem, hogy a más az jó, a más az érték. Mára pedig gyakorlatilag emiatt mondható sikeresnek a blogom, mert talán egy picit másképp gondolkodom mint a többi blogger.
 

Processed with VSCOcam with s2 preset

5. Én-idő

Iszonyatos mértékben gyorsult fel az életem a blogolással párhuzamosan. Nem könnyű egy teljes munkaidős pozíció mellett még egy blogot is működtetni, folyamatosan friss tartalommal ellátni. Főleg, ha mind a kettőt szenvedéllyel csinálja az ember. Engem iszonyatosan felpörget az alkotás, és ilyenkor nincs megállás. Volt olyan, hogy végigdolgoztam a napot, majd amint hazaértem egyből vad blogolásba kezdtem, és késő este azon vettem észre magam, hogy gyakorlatilag meg sem álltam egész nap, és egy falatot sem ettem, annyira lekötött a sok munka. Mostanában is egy picit ,,túlpörögtem" a dolgokat, ami egy idő után már a munkáim rovására ment. Ilyenkor mindenképpen érdemes tartani egy kis ,,én-időt", amikor kikapcsolod az eszközeidet, és a saját kényelmedre fordítod az idődet. Veszel egy finom bonbont, olvasol egy klassz könyvet, vagy csak egyszerűen veszel egy nagy sétát. Igen, ennyire egyszerű. Ez a te időd, ne feledd! :)
 

6. Az egészség nem játék

Talán ez volt a legkeményebb lecke. Idén télen rendszeresen fotóztunk nulla közeli, vagy mínusz fokokban egyszál semmi ruhákban. Nem is értem mit gondoltam akkor, amikor a nulla fokban és süvítő orkánban ledobtam magamról a kabátot, egy tökéletes outfit kedvéért. Naná, hogy egész télen fel voltam fázva pontosan az ilyen fotózások miatt, egyszerűen kockára tettem az egészségem a tökéletes anyagokért. Amikor egyik nap a kórházban kötöttem ki egy durvább felfázás miatt, nagyon megijedtem, és megkérdeztem magamtól: tényleg megéri az egészségemet, vagy akár a jövőbeli anyaságomat kockára tennem egy-egy outfit fotózásért? Azóta nagyon odafigyelek erre, és a lengébb ruhákat pedig tényleg csak akkor fogom felvenni, amikor eljön az ideje. 
 
Processed with VSCOcam with s2 preset
 

 7. A kritika megélése

Kritika szempontjából elég szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis elég sokáig egyáltalán nem, vagy tényleg elhanyagolható mennyiségű kritikát kaptam az emberektől. Azonban az Into The Wild táskakollekciónk kapcsán rengeteg kritika, bántás, és rágalmazás ért minket Mariannával. Olyan emberek érkeztek a blogomra, akik csak azért jöttek, hogy bántsanak. Szó szerint belebetegedtem a valótlan nyilvános rágalmazásokba, minden reggel gyomorgörccsel ébredtem fel a bemutató előtti pár héten. Egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt a fajta emberi viselkedést. Nagyon sok baráttal, kollégával beszélgettem a ,,troll" jelenségről, és szerencsére egy egész életre elegendő tanácsot kaptam arra vonatkozólag, hogy hogyan engedjem el ezeket a kötekedő kommenteket. El kell fogadni, hogy mindenkinek megvan a saját véleménye, ami nem feltétlen egyezik a te véleményeddel, és bizony ha már nyilvánosan blogolsz, akkor bizony ezek a vélemények is a nagyközönség előtt fognak betörni a kis lelkedbe. Ezen felül kell emelkedni. 
 

8. A lelkem nem eladó

A lelkem nem eladó, a blogom pedig nem egy reklámfelület. Csakis és kizárólag olyan meghívásokat és kollaboráció felkéréseket fogadok el, amelyet valóban közel érzek a stílusomhoz, és ami illeszkedik az előre szigorúan meghatározott kommunikációs keretrendszerembe. Ez az én felületem, itt én alkotok, én vagyok a főszerkesztő, és egyre kevésbé tolerálom az erőszakos ,,namajdénmegmondom" marketingeseket. 
 
Processed with VSCOcam with s2 preset
 

 9. Összetartás

Sajnálattal konstatáltam, hogy az összetartás még nem egy elterjedt dolog a hazai blogger szcénában. Érdekes tapasztalat volt a tavaly ősszel megrendezett F&F bloggerverseny eredményhirdetése. A kisebb blogok szerkesztői sokkal nyíltabbak, kedvesebbek és érdeklődőbbek voltak, mint a nagyobb testvéreik. A verseny által szerencsém volt megismerkedni néhány nagyon kedves bloggerinával, akikkel azóta is a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és nagyszerű szakmai diskurzusokat folytatunk. Szerintem példamutató ez a viselkedés, és az ellenségeskedés helyett inkább összetartásra lenne szükség. Olyan kicsi ez a szakma, miért ne tartsunk össze, miért ne osszuk meg egymással a megszerzett tudásunkat és tapasztalatainkat? 
 

10. A képek nem egyenlőek a valósággal

Általánosan jellemző probléma ez a bloggereknél. Az ember tele van tökéletesen beállított, utókezelt profi outfit sorozatokkal, és egy idő után azon veszi észre magát, hogy elkezdeni hasonlítgatni a valós kinézetét a képeken látható arcával - ,,miért van ilyen beesett az arcom reggelente, amikor a képeken mindig tökéletes" , vagy ,,valójában akkor nem is vagyok jó nő, csak a képeken?" - ilyen és ehhez hasonló frusztráltságok merülnek fel néha a kis fejemben. Pedig ez butaság. Természetes dolog, hogy az ember igyekszik csúcsformában lenni az oufit fotózásokon, plusz az utólagos effektek is szebbé teszik a pillanatot. De ahogy egy korábbi cikkemben már megfogalmaztam, el kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mert a tökéletlenség néha még sokkal szexisebb, mint a túlzott tökélesetesség. És útravalóul: egy mosoly még a legnyúzottabb arcot is varázslatossá teszi. :)